Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.02.13

A blogomon: http://hec2.ingyenblog.hu/ és a www.kozelben.hu honlapon megjelent néhány írásom

Ócsa - Református Műemlék Templom

 

Ken Follett író maga sem hitt a szemének, amikor Ócsán megpillantotta világhíres könyvének katedrálisát. 

Az, hogy az íróban mi játszódhatott le mindeközben, nem tudhatom, azt azonban igen, hogy belőlem mit váltott ki a templom: Mintha újra Nagy-Britanniában lennék. Ez az érzés kerített hatalmába, amikor Ócsán jártam. Mivel egy évet éltem a szigetországban, mindig nosztalgiával gondolok vissza az ott eltöltött időre. A jellegzetes ódon kőfalak a szigetországba repítettek, az ősi várak és templomok világába. Ámulva néztem az ócsai templomot, amelyről eddig nem is hallottam. Mert a jáki, vagy a zsámbéki testvéreinek elég jó a „marketingje”, számos leírás található róluk egykori tankönyveimben, ez a csuda azonban kimaradt belőlük. Legalábbis az én emlékeimben nem él. Pedig bakancslistás az élmény. Ámulva nézem a masszív kőfalakat, a keskeny, román stílusú ablakokat, és elgondolkodom azon, mi munka lehet bennük. Mert bár az épület több mint 800 éves, még a rossznyelvek sem mondhatják rá, hogy egy rom. Kora ellenére az eredeti állapotában legjobban megmaradt, Európa Nostra-díjas templomunk.

Tutajozás a Dunán  

Fantáziám a távoli évszázadokba repít, amikor még ezen a helyen egy homokdomb állt, s körülötte folyt a Duna. Lelki szemeim előtt látom, ahogy megérkeznek ide a premontrei szerzetesek, s megcsáklyázzák ezt a lehetőséget.  Az ekkor (1200-as évek) még tutajozásra alkalmas folyón a budai kőbányából vízi úton szállították ide az építésre használt köveket. Nem lehetett azonban könnyű dolguk, melyet az is bizonyít, hogy a Duna-Tisza közén ez az egyetlen kőből épült templom. Na de akkoriban még tudtak építkezni az emberek!

Öntött fal technológia

A falakat egy speciális, öntött fal technológiával építették Két sor kőtömb közé öntötték a kőfaragásból maradt kisebb-nagyobb darabokat, valamint a port, majd ezt leöntötték oltatlan mészporral és vízzel. Ez a keverék befolyt a résekbe, és az oltódási folyamat után a fal egyetlen hatalmas kösziklává vált. Fentieken kívül azonban számos más jellemzője is különlegessé teszi a templomot.

Többszörösen is stílusos a templom

A templombelsőben az egyik irányba tekintve gótikus, a másik oldalra fordítva fejedet azonban már román stílusú oszlopokban gyönyörködhetsz, s a párkányok alatt is hol az egyik, hol a másik stílusú ívsor húzódik végig. De képviselteti magát a barokk is a karzat és a szószék által. A világon egyedülálló stíluskeveredésnek nyomós oka van.

Összefogott a gall és a magyar építészmester

Az ócsai premontrei prépostságot valamikor 1210-1235 között alapíthatták. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt, román stílusban épült templomban a tatárjárás hatalmas pusztításokat okozott. Azt a IV. Béla által visszatelepített premontreiek építették újjá. Ők Franciaországból hívtak mestert, ahol már a gótika hódított, de nem merték a királyt, IV. Bélát sem megsérteni, aki egy még román stílusban alkotó magyar építészt küldött. Ha ezt megteszik, a király nem küld több követ, ugyanakkor a gall építész menesztése sem lett volna bölcs dolog, mert akkor sosem készült volna el a templom. Így azt is mondhatjuk, hogy a templom ennek a stíluskeveredésnek köszönheti létrejöttét, fennmaradását azonban egy harmadik stílus, a barokk tette lehetővé.

Hogy miért? Az 1770-es években az 1560-as évektől kezdve a reformátusok által használt háromhajós, keresztházas bazilika köveit, a településen újjáéledő katolikusság szerette volna saját temploma építéséhez felhasználni. Ezért Teleki József   – aki Ócsán vett birtokot  – segítségével a református egyházközség rendbe hozatta a megviselt állapotú épületet. Ekkor készült el az új karzat és a szószék, barokk stílusban.

Dzsámiként is működött a templom. A képen látható fülkét a törökök vésték a templom keletre néző falába. Ebbe helyezték el az iszlám szent iratát, a Koránt.fulke

A török hódoltság éveiben Magyarországon nem volt ritka, hogy a megszálló törökök templomainkat használták dzsámiként. Ez történt itt is. A premontreiek elmenekültek, a törökök pedig „beköltöztek”. A szobrokat kidobálták , a XIII. századi freskókat levakolták. Bár ők ekkor még nem tudták, de utóbbi tettük áldásosnak bizonyult, ugyanis ezáltal elejét vették azok pusztulásának, azaz konzerválták a falfreskókat az utókor részére.

Tudtad? Ken Follett itt találta meg a képzeletében élő és a könyve által világszerte híressé vált Katedrálist. 

Így Ócsát választotta a Katedrális című regénye filmváltozatának egyik helyszínéül, hiszen miután megpillantotta a templomot,  és felocsúdott ámulatából, úgy nyilatkozott, hogy az a fantáziája szüleményének, a Katedrálisnak a mása.


 

Lebilincselő a Rendőrmúzeum

 

Hírhedt betyárok, magyar sorozatgyilkosok, bűnözők, kéjlopásos történetek, bizonyítási módszerek, híres nyomozókutyák, egyenruhák, fegyverek, hamis bankjegyek vagy amit akartok. Van itt minden, így nem csoda, hogy a Rendőrmúzeum Budapesten még a rendőrvicceknél is népszerűbb.

S ha már a vicceknél tartunk: A színházi előadás után egy nő ekképpen ripakodik a férjére: - Apukám! 500 Ft a ruhatárosnőnek? A férj erre így válaszol: - Na de anyukám! Egy ilyen bundáért?:)
Szinte nincs is olyan ember, aki ne szórakozott volna már rendőrviccen! Azt kérded, hogyan kapcsolódik a fenti történet a rendőrökhöz? Elárulom. Tárlatvezetőnkön, Daka Béla nyugállományú rendőr alezredesen keresztül, aki ezzel a viccel reagált a Rendőrmúzeumot az Idegenvezetők Világnapja alkalmából meglátogató vendégek értetlenkedő kérdésére, miszerint ők nem kapnak bilétát a ruhatárban leadott kabátaik beazonosítására?
Na de jól is néznénk ki, ha pont innen tűnnének el ruhadarabjaink. Így aztán bilétát nem kaptunk, s a viccen felbuzdulva már kiki azt nézegette, vajon melyik, az övénél tetszetősebb kabátot kérje majd ki a ruhatárostól.:) De félre a viccel, mert a tárlatvezetéskor minket körbevezető alezredes és Androvicz Gábor történész, a kiváló humor mellett, páratlan kedvességről, kiemelkedő szakmai tudásról és hivatástudatról tett tanúbizonyságot.

Erős idegzetűek előnyben

Az érzékeny lelkületűek azonban készüljenek fel, mert a rutinos és humoros vezetés ellenére, a bűn és bűnhődés széles spektrumával kell itt megbirkóznia az érdeklődőknek. De csak az istálló- és trágyaszag után, mely a közelben lévő ORFK Készenléti Rendőrség Lovas Alosztály istállóinak köszönhetően, enyhén belengi a múzeum környékét. Így akár azt is mondhatnánk, hogy nem éppen úri kisasszonyoknak való ez a hely. Jóllehet ezzel mekkorát tévedünk! A nemes hölgyek ugyanis régen egészségügyi okokból a számukra az istálló tetejére épített szobában szagolták a lovak vizeletét (szalmiákszesz), mert ugyebár az az orrukat is „tisztíccsa”.

Rózsa Sándor, a leghírhedtebb betyár koponyateteje

S ha már a tetőknél járunk, a múzeumban ezeknek két speciális darabja is megtekinthető. Rózsa Sándornak, a 19. század leghírhedtebb betyárjának és öccsének, Rózsa Andrásnak a koponyateteje ugyanazon vitrinből néz vissza ránk, kísértetiesen emlékeztetve tulajdonosaik egykori betyáros tetteire. S bár Rózsa Sándor a szegények Robin Hoodjaként él emlékezetünkben, valójában soha nem sikerült neki jó útra térnie. Hiába csatlakozott Kossuth Lajos seregéhez a szabadságharc idején, 150 fős szegénylegényekből álló csapatával együtt ismét a bűn útjára tévedt. Ennek ellenére nem a bitófán végezte, hanem tüdőbaj végzett vele. S aki arra is kíváncsi, pontosan hogyan nézett ki, hogyan öltözködött, és hogy született bűnöző volt-e agyfelépítése alapján, az nem fog hamar megöregedni, hanem kérdéseire válaszokat talál a múzeumban.

A hideg kiráz tőle

A borzongásra vágyók a kriminalisztika teremben többször is elismételhetik a fenti mondatot, mivel az első magyar sorozatgyilkostól kezdve a „Viszkis rablón”, a” Miskolci Bonnie és Clyde-on” és a „Fekete Angyalon” keresztül napjaink magyar bűnügyei, az áldozatok és helyszínek fotói, valamint a leghírhedtebb magyar bűnügyek bizonyítékai is bemutatásra kerülnek.

Kántor, a leghíresebb magyar nyomozókutya preparált teste is megtekinthető

De mit ér a rendőr egy segítőtárs nélkül! Főleg, ha az egy kivételes képességekkel megáldott négylábú, s a magyar bűnüldözés történetének legeredményesebb kutyája. Kántor alakját könyvben és filmben is megörökítették. 536 esetben vett részt a nyomozásban, és mivel hihetetlen munkabírású volt, egy alkalommal, több mint 100 km-en keresztül követte a tettes nyomát. Halálát egy felrobbant akna okozta. Csupati bácsi (Tóth Tibor ny. rendőr főhadnagy), a gazdája így emlékezett erre: „Kántor hűséges társam volt. A Fertő tónál éppen egy bűnözőt üldöztünk, amikor aknára lépett és az felrobbant. Nem ölte meg, de láttam, hogy menthetetlen. Az állatorvos csendben elaltatta.” A leghíresebb magyar nyomozókutyát a filmben utóda, az előnyösebb testalkattal, de szerényebb képességekkel bíró Tuskó alakította.

Kéjlopás

Míg a nyomozókutya a bűnözők kiszagolására, addig bizonyos nők, a hiszékeny férfiak kiszimatolására specializálódtak. Alkalmi együttlét után kihasználják a kínálkozó alkalmat arra, hogy értéktárgyakat és pénzt tulajdonítsanak el férfipartnerüktől. Ez a kéjlopás. Mert mit csinál a férfi egy ilyen esemény után? 15% alszik, 15% dohányzik és 70% megy a feleségéhez.
S mit csinálnak az olvasók e cikk olvasása után? Remélhetőleg 100%-uk megy és megnézi a Rendőrmúzeumot.
Mert jogosan mondhatod, hogy mégiscsak kriminális, hogy bár a világszerte nagy népszerűségnek örvendő múzeumunknak Kolumbiától kezdve Jáva szigetén keresztül Mongóliáig már 84 országból voltak vendégei, te azonban még mindig nem látogattál el az intézménybe.

Tudtad?

A múzeum alapjait 1890-ben rakták le. Azóta több helyen működött. Anyaga az orvostanhallgatók és a rendőri iskolák tanulóinak elméleti és gyakorlati oktatásának fontos kiegészítő eleme volt. Jelenleg az alábbi helyszínen található: Budapest, Mosonyi u. 7. sz.

A Rendőrmúzeum megtekintése ingyenes.

Rendőrmúzeum Tarnamérai állandó kiállítás

A tarnamérai Almássy-kastélyban 2002 óta látogatható a Rendőrmúzeum egyik állandó kiállítása, amelyben többek között 132 ország rendőr- és csendőrruhái tekinthetők meg.

Most pedig a rögtönzött tárlatvezetés után a múzeum megtekintéséhez: Oszolj!


 

Mignon Cukrászda

Nincs olyan tősgyökeres debreceni polgár, aki ne ismerné a város Szabó Pálját. Pedig Szabó Pál nem egy személy, s ráadásul nem is így hívják. A Mignon Cukrászdát nevezik így a cívisek, akik ha különleges és kiváló minőségű finomságra vágynak, csak ennyit mondanak: Megyek a Szabó Pálra. Az utca neve ma már szinte egyet jelent a cukrászdával. Kíváncsiak voltunk a kertvárosi övezetben fekvő hely sikerének titkára, ezért mi is kipróbáltuk azt. 

Mintha csak jó barátokhoz érkeztünk volna vendégségbe. A kertvárosi környezet, a Mignon családi ház jellege és a vendégek számára nyitva hagyott kapu ezt az érzést keltette bennünk. A ház előtt kialakított parkolóban sorakozó biciklik és autók pedig arról tanúskodtak, hogy nem mi leszünk az egyedüli vendégek. A barátságos és vidám narancsba „öltöztetett” teraszon azonban most nem ültünk le csevegni, hanem rögtön az üvegajtón túl rejtőző belső teret, valamint a szemet gyönyörködtető süteményeket és bonbonokat vettük górcső alá. A szellősen elhelyezett körasztalok mellett elhelyezett hófehér fotelekből méregettük az édességeket és a többi vendéget, akik magabiztosan, már ismerve a legtöbb terméket, elvitelre vásároltak a gazdag kínálatból. Velük ellentétben mi, a csak itt, egyedi recept alapján készülő belga csokis vagy gyümölcsös csodák mellett a hagyományos, mindenhol megtalálható finomságok összetevőiről is részletesen kikérdeztük a mosolygós és készséges eladónőket, akik mind türelemből, mind szaktudásból kiállták a próbát. Ráadásul a mindent tudni akaró vendégen túl a cukrászda felkészült a lisztérzékenyekre is, mivel többféle gluténmentes édesség is kínálta magát a vitrinekben. A változatosság azonban nem csupán a kínálatra, hanem az árakra is jellemző volt. A mennyei ízű egyedi tortaszeletek és a legjobb alapanyagokból készülő finomságok élvezetéért mélyen a zsebünkbe kellett nyúlnunk, ugyanakkor találtunk olyan jó minőségű süteményt is, melyért csupán 110 Ft-ot fizettünk. 
S bár voltak rendkívül ízletes mignonok is a kínálatban, úgy gondoljuk, hogy a cukrászda mégis inkább francia eredetű nevének jelentésével (kedves, finom, szerethető) hozható kapcsolatba. 

Kedvencünk: A cukrászdában készülő caraque nevű sütemény. 

Jó, ha tudod: A caraque francia topcukrászok választékában található és mesterkurzusokon lehet elsajátítani a készítését. Még külhonban is a különleges kínálatban szerepel. 


 

Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda

 Egy sosem elég

Sziasztok! Herczeg Zsuzsa vagyok, minőségi süteményista. Már ha van ilyen kategória.  S hogy erre mikor jöttem rá? Mikor megláttam és megkóstoltam a Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda süteményválasztékát. Az oly bőséges és szemet gyönyörködtető volt, hogy először tanácstalanul álltam az üvegpult előtt. Kétségbeesetten járattam a szemem a csábító tortaszeleteken, melyek mindegyikét azonnal kipróbáltam volna.  Hogyan fogok én ebből választani? –kérdeztem magamtól.  Egyik sem volt érdemes arra, hogy csak kirakati darab maradjon. -Egyél meg, egyél meg!-harsogta az Eszterházy torta, mire a Mandula torta kívánatos mandulaforgácsait kezdte minden szemérem nélkül illegetni előttem. A Marcipán torta erre sértődötten fordította felém nyálcsordító marcipánrétegeit, mert hogy néz az ki, hogy a Marcipán Cukrászdában ne ő legyen a sztár. A többiek sem tétlenkedtek eközben. A csábításban profi csapat minden tagja kihasználta egyéni vonzerejét, s valódi megpróbáltatás volt nemet mondani az aszalt szilvás, nugátos, csokis gyönyörűségnek, a Szatmári szilvatortának éppúgy, ahogy a rumtól már kissé becsípett, ennivalóan spicces Gesztenye tortának, vagy a hűsítően frissítő jégzselés Citromtortának.  Na de nem is adták magukat olcsón a sztárok, akik tisztában voltak értékeikkel.  A legjobban képzett „plasztikai sebész” keze dolgozott rajtuk a piacon található legjobbnak kikiáltott, minőségi anyagokat felhasználva. De ha a minőség garantált, szívesebben fizet az ember lánya. S mivel nekem egy sosem elég, ezért három versenyző (Eszterházy torta, Mandula torta, Marcipán torta) is dobogóra, azaz a tányéromra, majd holtversenyben a hasamba került.  Győztesnek pedig magamat kiáltottam ki, mert ilyen tartalmas tortamennyiséget elfogyasztani, akármilyen díjnyertes süteményekről is legyen szó, még nekem is kihívás volt. Édes kihívás.


 

Perkovátz-ház

Egy hely, ahová érdemes betérni

A Perkovátz-ház sokáig egy misztikus hely volt számomra. A család egyik ismerőse, Sopronba „szakadt” lányát meglátogatva szerezte arról élményeit, s onnan Debrecenbe hazatérve sokat hallottuk, hogy: Hja, a Perkovátz- ház, na az már valami. Nevéből kiindulva, először azt gondoltam, valamilyen múzeum, vagy bemutatóház lehet, s sokáig ebben a tudatban is éltem. Amikor azonban most augusztusban Sopronban nyaraltam, a belvárosban sétálva egyszer csak megpillantottam a feliratot: Perkovátz-ház. Egy működő étterem homlokzatán volt olvasható a név. Annyira megörültem felfedezésemnek, hogy rögtön mobiltelefont ragadtam, és elújságoltam a család barátjának a nagy hírt, miszerint itt állok a Perkovátz-ház előtt. Hadd örüljön ő is.:) Miután „kielégítettem hírközlési ambícióimat”, úgy gondoltam belülről is megtekintem a helyet. Odabent egy angolszász mintára létrehozott, viktoriánus jellegű pubot találtam, ahol a bensőséges hangulatú boxok és sarkok csábítóan hívogatták a vendégeket. A barátságos környezet ugyanilyen kiszolgálással párosult, mert mondanom sem kell, hogy ha már ott voltam, ki is próbáltam az éttermet. A pincérek pont a megfelelő módon voltak udvariasak, azaz nem bizalmaskodtak, s érezte a vendég azt a jó értelemben vett alázatot részükről, melyet egy igényes vendéglátóhelyen elvár az ember. Az étlap bőséges és minden igényt kielégítő választékával, egyedi ajánlataival szintén azonnal elnyerte tetszésemet. Bizalmat szavaztam a tatár beefsteaknek, melyet csak kipróbált helyen vagy olyan étteremben eszem, amelyet minőségileg és „tisztaságügyileg” is kifogástalannak találok. Emellett a családdal megkóstoltuk a napi menüt a benne található különleges desszert, a gyümölcsös vargabéles miatt, és ettünk főételt, valamint levest is. Nem kellett csalódnunk. Nem csak a tálalás volt tökéletes, hanem a felszolgált ételek is. Ezek után nem volt számomra titok többé, mitől vált messze földön híressé a Perkovátz-ház, mely méltó utódja a tulajdonos kalandos életű nagyapjának, Perkovátz Félix egykor ezen a helyen, közel száz évvel ezelőtt megnyitott vendéglőjének. 


 

Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda

Stílus, minőség, egyediség, sokszínűség. Mindez egy helyen, a Harrerben. 
A Harrer csokoládéműhely és cukrászda Sopronban, lélegzetelállító környezetben, egyedülálló csokoládékóstolási programmal várja a minőségi csokoládé iránt elkötelezett csokirajongókat. Itt aztán kóstolgathatsz kedved szerint. 


Én is megtettem, s őrülten szerelmes lettem. Minden stimmelt. A nagy Ő-nél a kifinomultság érzékiséggel, ugyanakkor játékossággal és sokszínűséggel párosult. Vágyódásomat meg sem próbáltam titkolni szerelmem tárgya előtt, így neki nem csupán ezt, hanem a felé irányuló állandó kóstolgatásaimat is tűrnie kellett. Márpedig ki az, aki szereti ha kóstolgatják? Nos, Ő az. Bátran felkínálja magát, hiszen büszke lehet minden egyes porcikájára, alkotóelemére, belső tulajdonságára. 
Nem csoda hát, hogy már régóta terveztem ezt a találkozást. Az elmúlt hétvégén nyílt erre lehetőségem, amikor is ellátogathattam szülőházába, a nagy múltra visszatekintő és méltán híres Harrer Csokoládéműhelybe és Cukrászdába, Sopronba. Itt egyedülálló módon kerülhettem kapcsolatba vele, azaz a Harrer csokoládéval. Nem volt még hely az országban, ahol a csokoládékóstoltatás, mint program ilyen hatással lett volna rám. A citromfű ízű trüffelgolyó valódi különlegesség volt az üdvözlőitalként felszolgált pezsgőben, és kíváncsivá tette ízlelőbimbóimat a még rám váró ízélmények iránt. 

 

Csak nézel mint a moziban

A bemutatóterembe lépve megszámlálhatatlan mennyiségű és helyről származó kakaóbabtöret és különböző mértékben feldolgozott csokoládé várt. Csak néztem mint a moziban, és ezt nem csak átvitt értelemben kell érteni. Egy, a kakaóbab származásáról és feldolgozási módjairól szóló kisfilm levetítése révén mélyedhettem el ugyanis ebben a csodás csokis világban. A látványműhelyre hatalmas üvegfalon keresztül csodálkozhattam rá. Az elméleti „oktatást” követte a gyakorlat, az ízek felfedezése. Alkalmi csokiszakértőként a még szinte teljesen feldolgozatlan és kesernyés ízű kakaóbaboktól kezdve a különböző stádiumokban lévő csokoládékon keresztül a már kész és ízesített csokoládékig mindent próbáltam végigkóstolni. 

Van az a mennyiség

Megfogadtam, hogy mindenképpen leeszem a csokikóstolás egyébként teljesen elfogadható árát, bár legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy lesz az a csokimennyiség, amit én ne tudnék majd elpusztítani. Pedig volt. A mennyiség és a bő kínálat feladta a leckét. A választékban olyan különlegességek szerepeltek, mint a válogatott alapanyagokból készülő tört és táblás csokoládék, a rózsás, a tonkababos, a boros, a chilis-narancsos és még számos egyedi és kiváló minőségű csokoládé. S ha ezek után még nem kaptam csokimérgezést, akkor ott voltak a csokiszökőkútban megmártózott gyümölcsök, és legvégül egy pohár különleges Harrer forrócsoki. A boldogsághormonok csak úgy tomboltak aznap bennem. 
Hát csoda, hogy szerelmes lettem? 
 


 

Oliva Bistro

Mintha olívaolajjal kenegették volna esztétikai érzékemet, mikor az interneten először kattintottam rá véletlenül a hely honlapjára. Szerencsémre ültem, mert a fiatalos és divatos színek, valamint formák gusztusos társítása teljesen levett a lábamról. Azonnal rákattantam a helyre. Az egerem közben már az ételfotókat „rágcsálta”. Rögtön megjött az étvágyam, és tudtam nem csak az egéré lesznek az étvágygerjesztő finomságok. A következő héten már ott álltam a belvárosi ház előtt és onnan tekintettem fel az utcaszinttől magasabban fekvő bisztróba, melynek ablakából hívogató fény szűrődött ki. A felvezető lépcsősoron túl egy barátságos méretű hely, közvetlen személyzet, és látványkonyha fogadott. A többiek már egy kupacban ülve várakoztak előre megrendelt menünkre. Beszuszakolódtam hát én is a kupacba, és szemügyre vettem a felhozatalt. Na nem a hímnemű vendégeket, hanem a lenyűgöző kínálatot. A mediterrán ételkülönlegességektől kezdve a magyaros ízeken keresztül napjaink népszerű paleolit étrendjéig bármit választhattunk volna. A bőség itt nem az ülőhelyekben, hanem az adagokban és a minőségben volt tetten érhető. Így a vacsora végén már nem csak mi sorakoztunk jóllakottan az asztalok mellett, hanem az elviteles dobozok is, melyek a maradékokkal telítetten várakoztak a távozásra. Nem csak a hely, de az ár is „barátságos” volt. 1100 Ft egy hatalmas adag, ízletes, kétfogásos menüért salátával és ásványvízzel? Ez több mint baráti. Igaz, volt aki többet fizetett. Azok, akik nem tudtak ellenállni a csábító prémium kávé és kávékülönlegességeknek, teáknak, frissítő koktéloknak vagy boroknak. De ők sem fizettek rá, hiszen az Oliva megérte az árát.


 

Déri Múzeum

Erre még maga Munkácsy is befizetett volna

A Déri múzeum Munkácsy termének ajtaja mögött három felbecsülhetetlen értékű festmény „rejtőzik”. Az ember áhítattal telve torpan meg egy pillanatra, mikor a terembe lépve megpillantja a Krisztus szenvedéstörténetét ábrázoló monumentális méretű Munkácsy képeket, melyeket még maga az alkotó sem láthatott így együtt. Halála után közel száz évet kellett volna még arra várnia a festőnek, s Debrecenbe a Déri múzeumba látogatnia, hogy a Krisztus-trilógiát egyben is láthassa. 

Munkácsy Mihály ezt már nem, mi azonban megtehettük, s magával ragadott bennünket a hely hangulata. Az ez évtől elérhető és választható fényjátékkal egybekötött bibliai vagy művészettörténeti témájú tárlatvezetésnek köszönhetően a szemünk előtt kelt életre a szenvedélyes festő. Úgy elragadta a hév, hogy ecset helyett a kezével hordta fel a vászonra a festéket vagy éppen a keresztre kötve fényképeztette magát, hogy így tanulmányozhassa a keresztre feszített test anatómiáját. A Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce homo kortalan alkotások, hiszen örök emberi érzésekről és drámai ellentétekről vallanak festői eszközök segítségével. A tárlat a trilógián keresztül Munkácsy világlátásába is bepillantást enged, s elkalauzol bennünket a világhíres realista festőóriás életébe. Munkácsy olyan közel került hozzánk e művei által, hogy már-már éreztük az alkotó személyes jelenlétét, s megborzongtunk, mert azt éreztük, ő vezet bennünket a monumentális alkotások között. E különös érzésre nincs magyarázat, az azonban biztos, hogy Dallos Sándor "Aranyecset" és "A nap szerelmese" című életrajzi regényének főszereplőjének szelleme mind a mai napig velünk van a Déri múzeum Munkácsy termében alkotásai révén.